Ma három olyan benyomás ért, amit szeretnék itt megosztani.

1. Rám írt egy kedves virtuális futó ismerős, aki egy hegyi terep-futóversenyt ajánlott a figyelmembe: "Közel van.
Teljesíthető. Nem drága. Itt nem a gyorsaság számít, hanem a kitartás. Sokunknak pont ez a verseny változtatott, billentett másabb gondolkodásra mint a beton, ahol térdünk sajog és a pulzus az egekig fent mozog. Más dimenziót nyit meg..."

2. Olvastam egy cikket egy külföldi oldalon, ami azt fejtegette, hogy érdemes "hülyén, komikusan lassan futni", hiszen "a futásnak a testedről kellene szólnia, nem az egódról". Igen, és a lelkemről is egy kicsit...

3. A Futásról nőknek blogon a következő cikk jött velem szembe: Szeresd a tested! "Hányan választják a futást is egy önkínzó módszernek csak azért, hogy egyszer minden kis zsírpárna eltűnjön, és végre előbukkanjon a megálmodott magazin alteregó."

Ezek a gondolatok forogtak bennem, amikor elindultam ma délelőtt Ágival futni...

Szeretném, ha a futás igazi öröm maradna a számomra.

Szeretném, ha nem érdekelnének - vagy legalábbis csak egészséges mértékben - a számok (idő, távolság, pulzus).

Szeretném az élmények, barátságok, egészség oldaláról megragadni ezt a dolgot.

Szeretném, ha a futás egy igazi kaland maradna...

Ps: Voltam kardiológusnál, úgy tűnik, a szívemmel minden rendben (éljen!!). Még egy terheléses vizsgálat van hátra jún.16-án.

Az egyik futótársam és a  háziorvosom tanácsára (ő hat éves kora óta - 50 éve - fut), elkezdtem fartlekezni. Mivel a pulzusom terhelés hatására nagyon felugrik, ezért egy jó ideje már olyan 8 perc körüli kilométerekkel futok, de ezzel a sebességgel jól esik a 10 km is. Ilyenkor 150-160 körül jár a szívem. Ennek úgy tűnik, nincs szervi oka. Csinált az orvosom egy EKG-t, tökéletes. Voltam laboron, makk egészséges vagyok :) Az a tény, hogy az egy évvel ezelőtti laborom rossz eredményei már a referencia tartományon belül esnek, nagyon fellelkesített. Ez a cukor és a fehér liszt kerülésének és a rendszeres futásnak köszönhető. Szóval, ha eddig lelkesedtem a futásért, akkor ezután ez még inkább igaz!

Szóval...fartlek. Másfél kilométer kocogás után, 5 kilométeren át tornáztattam a pulzusom 150 és 175 között (kocogás-sprint). Izzadtam, fáradtam, de nagyon élveztem. Benne volt az "érzem, hogy élek" feeling. Más ilyen értékekkel száguldozik, én nem, de most nem másokhoz viszonyítok, hanem az én állapotomhoz. Ha én leszek az, aki még évtizedekig 8 perces ezrekkel kocog heti néhány alkalommal 10 km-t, akkor sem leszek elkeseredve :) De azt a lehetőséget nem hagyom ki, hogy kipróbáljam, sikerül-e feljebb tornásznom a sebességet a pulzusszámom csökkentésével.

Kíváncsi vagyok, szűk egy hónap alatt mennyit fognak változni az értékek, hiszem május elsején (anyák napján :) ) negyedmaratont futok. A jelenlegi állapotomban ezt a távot 80 perc alatt tudom teljesíteni, ha semmi nem változik addig, akkor is odaállok a rajtvonalhoz, hiszen a háziorvosom is ezzel búcsúzott: Május elsején találkozunk a rajtnál! :)

Nyomtatható.

forrás:  Itt