Ma három olyan benyomás ért, amit szeretnék itt megosztani.

1. Rám írt egy kedves virtuális futó ismerős, aki egy hegyi terep-futóversenyt ajánlott a figyelmembe: "Közel van.
Teljesíthető. Nem drága. Itt nem a gyorsaság számít, hanem a kitartás. Sokunknak pont ez a verseny változtatott, billentett másabb gondolkodásra mint a beton, ahol térdünk sajog és a pulzus az egekig fent mozog. Más dimenziót nyit meg..."

2. Olvastam egy cikket egy külföldi oldalon, ami azt fejtegette, hogy érdemes "hülyén, komikusan lassan futni", hiszen "a futásnak a testedről kellene szólnia, nem az egódról". Igen, és a lelkemről is egy kicsit...

3. A Futásról nőknek blogon a következő cikk jött velem szembe: Szeresd a tested! "Hányan választják a futást is egy önkínzó módszernek csak azért, hogy egyszer minden kis zsírpárna eltűnjön, és végre előbukkanjon a megálmodott magazin alteregó."

Ezek a gondolatok forogtak bennem, amikor elindultam ma délelőtt Ágival futni...

Szeretném, ha a futás igazi öröm maradna a számomra.

Szeretném, ha nem érdekelnének - vagy legalábbis csak egészséges mértékben - a számok (idő, távolság, pulzus).

Szeretném az élmények, barátságok, egészség oldaláról megragadni ezt a dolgot.

Szeretném, ha a futás egy igazi kaland maradna...

Ps: Voltam kardiológusnál, úgy tűnik, a szívemmel minden rendben (éljen!!). Még egy terheléses vizsgálat van hátra jún.16-án.